Rendező: Joon-ho Bong
Iró: Joon-ho Bong, Jin Won Han
Szereplők: Kang-ho Song, Sun-kyun Lee, Yeo-jeong Jo
Már film első néhány percében bevillant a Moliére Tartuffeje. Örök igazságokat, emberi gyarlóságot, hiszékenységet és naivitást komikusan bemutató történetként indul Joon-ho Bong Parazita című Cannes-ben nyertes filmje.
A munkanélküli tengődő Ki-taek családja váratlan kitörési pontot talál a nyomorúságból gazdag Park család kiszolgálásával.
Misztikus és erősen drámai filmben számomra először Moliere antik komédiáinak vonása köszön vissza. A kép, a fény és hang világa “lapos” harmóniával indít. Akik Koreában éltek, vagy hosszabb ideig időztek azok nem érzik meglepetésnek a realisztikus képi világot. Korlenyomat, a koreai valóság takaratlanul jelenik meg. A színek, a és fények nem csak trendiek, hanem jól illeszkednek a történetbe, minden helyszínen naturalisztikusan mutatják be a környezetet.
Az antikvitást, vagy talán a Hollywood-i kliséket már egy (erősen) várva várt meglepő fordulat töri darabokra szét. Gyakorlatilag visszafelé kezd el folyni a folyó olyan kiszámíthatatlanul, amiben még következtetni sem lehet, hogy miként fejeződik be a film. Az ilyesmit szeretem, a kusza, előre nem látható történetek lekötik a figyelmet. Nem is kérdés, hogy a film kiteljesedése a végére drámaian érik be. Üt!
Bevallom, hogy nem lett és nem is lesz a kedvenc filmem, de egy jó pizza és sör társaságban nem kidobott idő megnézni a Parazitát. Akik szeretik a fordulatos drámai, vagy akik szeretik a koreai filmeket azoknak biztos tetszeni a fog a Parazita is.
